Bocskai István 1557-1606
Kismarjai Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.) magyar államférfi, Bihar vármegye főispánja, 1605 és 1606 között Erdély fejedelme. A három részre szakadt Magyarország egyik jelentős hadvezére és az Erdélyi Fejedelemség további jövőjét meghatározó politikai vezető.
Az általa vezetett szabadságharc nagy eredménye, hogy biztosította Erdély szuverenitását és a Királyi Magyarország jogállásának megtartását. A tizenöt éves háború lezárásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett, továbbá jelentős szerepet játszott a reformációban.
Nevéhez kötik a hajdúk letelepítését, a mai Hajdúság területére. Tevékenységére árnyékot vet, hogy a véres farsang során 1596-ban kíméletlenül leverte a közszékelyek lázadását.
Származása:
Középbirtokos nemesi családból származik. Édesapja, bocskói Bocskai György I. Ferdinánd király híve volt. Bihar vármegyei birtokainak területét jelentősen megnövelte előnyös házasságkötésével: lekcsei Sulyok Krisztinát, a királyi főkomornyik lányát vette feleségül.
Sokáig úgy vélték, hogy Bocskai István Kismarján született (ő maga is „szülőföldjének” nevezte a települést), de kiderült, hogy a későbbi erdélyi és magyar fejedelem nem itt, hanem Kolozsvárott látta meg a napvilágot 1557. január 1-jén. Szülőháza Mátyás király szülőházától pár lépésnyire lévő épület. Szülei az 1540-ben elhunyt Szapolyai János özvegyének, Izabella királynénak a fogságában voltak itt.
Szabadulásuk után Bécsbe mentek, ahol az apát I. Ferdinánd magyar király a Magyar Kancellária titkárává nevezte ki, így Bocskai István az udvarban nevelkedett. 1564-ben Ferdinánd meghalt, utódja I. Miksa lett (a német-római császári trónon II. Miksa néven), aki ugyanúgy megbízott Bocskai Györgyben, mint Ferdinánd.
